Október vége tavaly még a tengerparton talált minket. Idén is tervbe vettünk egy utolsó mártózást Follonica strandján, de végül inkább felfedezni indultunk. Az utolsó fürdő, amit személyesen még nem látogattunk meg, Bagni di San Filippo. Kissé távolabb esik az apartmanunktól, ezért félve indultunk útnak. Megéri vajon az 1 óra 50 perces autózás? Végül az idei szezon egyik legszebb napja kerekedett a kirándulásból.

A szokásosnál korábban, de egyáltalán nem korán indultunk útnak, s Sienáig a már ismert útvonalon vezettünk. Ezek a ciprusok, ezek a dombok már szinte ismerősként köszöntenek, miközben elsuhanunk mellettük. Illetve inkább csak cammogunk, mert a környék hangulatát a sofőr pozícióból csak lassú tempóban lehet kiélvezni.

Sienától kezdve a táj felveszi azt a szinte már valótlannak tűnő, festői szépségét, amit a legtöbb toszkán fotóról ismerünk. Kanyargós ciprus-sorok vezetnek a dombtetőn álló kúriákhoz. A dombok összevisszasága és a megművelt föld rendezettsége keveredik. Szőlő, oliva, rétek és szántás váltják geometriai mintáikat. Maga az utazás is élmény egy ilyen tájon. Időről időre “kénytelenek vagyunk” megállni, szétnézni, fotózni. Így az idő is repül.

Nem terveztük, de útbaesik Bagno Vignoni, ahol a település főtere nemes egyszerűséggel egy melegvizes fürdőmedence. Befordulunk és egy gyors séta során megmutatom feleségemnek a középkori fürdő maradványait, miközben én is felfedezek néhány újdonságot. Nem kétség, az ittélők tudtak élni! “Leugrom a főtérre fürdeni a haverokkal!” – mondhatta egykor a városlakó. El tudnátok képzelni egy magyar kisváros főterén egy közfürdőt? Annak idején a kecskeméti főtéren a szökőkútban ünnepeltük a sikeres érettségit, de ez mégiscsak más!

Gyors körséta után megyünk tovább. A következő megálló már Bagni di San Filippo. Könnyű parkolás után kissé bosszantó a 2€ belépő, hiszen eddig mindenhol ingyen fürödtünk, de a hely szépsége hamar kárpótol.

A domboldalból zuhogó kénes víz fehérre festi a sziklákat és száz meg száz kisebb-nagyobb vízesésen és medencén keresztül tör a völgy felé. A “Bálna” nevű képződmény uralja a látképet, ami alatt a nomád fürdőzést kedvelő turisták csoportja élvezi a fent még meleg, lentebb langyos víz és a napsütés édes simogatását. Pompás!

Miután minden porcikánk átvette a kénes gőzt, s az összes medencét és zuhogót kipróbáltuk, elindulunk haza. Újra megcsodáljuk az immár kissé narancssárgán megvilágított táj ámulatbaejtő szépségeit, újra meg kell állnunk fotózni, de hamar Sienába érünk. Maradt időnk megnézni a Dóm kívül-belül elképesztően gazdag díszítését, bekukkantani a Piazza del Campo-ra és kedvenc helyünkön megenni egy cannolo-t, meginni egy capuccino-t.

Előzetes aggodalmam ellenére, kényelmes és élvezetes nap volt.

Hazatérés előtt még arra is jut idő, hogy tésztát, oliva olajat, sajtot vásároljunk egy szupermarketben. Az olasz ízek így jóval olcsóbban állíthatók elő itthoni, magyar konyhánkban is.

Ha nálunk töltöd az idődet, szívesen adok útmutatót ilyen, vagy ehhez hasonló napi kirándulásokhoz!

Üdv, “Giuseppe”